Ingatlan árverés, avagy lakást valóban olcsón?

Az ingatlanárverésről az az általános elképzelés, hogy olcsón lehet lakást vásárolni, ez azonban kockázatos is lehet. Sokan félnek a zsákbamacskától, és attól is, hogy esetleg a tulajdonos bent marad, így csak hosszú és lelkileg megterhelő procedúra árán tudnak majd leendő otthonukba beköltözni.

A következőkben röviden ismertetjük, hogyan is zajlik a licitálás, milyen költségek várhatók, és van-e egyáltalán valóban félnivalónk.

Ma már bőven találunk olyan ingatlanos oldalakat, ahol végrehajtási árverésekkel foglalkoznak. Ezen oldalak sajátossága, hogy az információért fizetni szükséges, regisztrációs díj formájában. A díj kb. 5.000 Forinttól 10.000-ig terjed, függően attól, hogy mennyi időre szól a regisztráció. Ezt a díjat megúszni nehezen lehet, és nem is érdemes, hisz enélkül nem jutunk el a végrehajtóhoz, vagy ritkább esetben a tulajdonoshoz.

A végrehajtókat korlátozott időben lehet csak keresni, és csak az adott ügyben adnak felvilágosítást. Ez azt is jelenti, hogy ha a kinézett ingatlanok nem ugyanahhoz a végrehajtóhoz tartoznak, akkor több helyen kell érdeklődnünk.

Megesik, hogy mire kiválasztunk végre egy lakást, az végül nem kerül árverésre – úgyhogy kezdhetjük elölről az egészet. Az árverésre nem kell regisztrálni, egyszerűen el kell menni, és előre át kell utalni a 10 százalék előleget, vagy magunkkal kell vinni, és helyben befizetni. Amennyiben nem mi nyerjük a licitet, ez az összeg visszajár.

A statisztikák azt mutatják, hogy bizonyos esetekben a piaci árnál 50-70 százalékkal kevesebbért lehet megvenni egy-egy árverésre bocsátott ingatlant, de ha még lakó is van benne, akkor a forgalmi érték 25-30 százalékára is lemehet az ár. Persze felmerül a kérdés, hogy lakott ingatlan esetén mit kezdünk a bent lakókkal, fogunk-e bérleti díjat kapni, stb…

A licit lényege, hogy ha a felajánlott ár nem éri el a kikiáltási árat, akkor fokozatosan mennek lejjebb, maximum a becslési érték 50 százalékáig.

Az alacsony ár valóban csábító. Azt viszont bele kell kalkulálnunk, hogy ha a bankok meghallják, hogy árverésre szánt lakást veszünk, az esetek nagy százalékában nem adnak hitelt. Ez azért elég riasztóan hangzik, tekintve, hogy az árverezés esetében 15 napon belül fizetnünk kell. Lehet kérni 2 hónap haladékot, de nem minden esetben adják meg. Ennél a pontnál fontos, hogy előre tájékozódjunk a végrehajtónál. Célszerű az adósminősítést már az árverés előtt megejteni, sikeres árverés után pedig beadni a hitelkérelmet.

Vannak ingyenes árverési oldalak, vagyis a MBVK és a NAV oldalain publikusak az árverések, minden információ azonnal megtalálható, például a licitek száma, az aktuális ár, a kapcsolattartó, stb.  Ezeken az oldalakon elektronikusan lehet licitálni a megadott időpontokig. Árverési előleg azonban itt is van, szintén 10 százalék, előre át kell utalni, és ha nem nyertünk, visszaküldik.

A liciten itt is az nyer, aki a legtöbbet ajánlja. Amire ügyelni kell, hogy ezek az elektronikus ajánlatok nem visszavonhatóak, tehát ha valaki véletlenül elüti az összeget, és sokkal nagyobbat ír be, annak viselnie kell a következményeit.

A szabadpiacon is vannak olyan ingatlanirodák, amelyek ingatlanárverést, aukciós szolgáltatást nyújtanak az ingatlanokhoz. A nyertes ebben az esetben is az lesz, aki a kikiáltási árhoz képest a legmagasabb összeget kínálja, és ajánlatával a tulajdonos is egyetért. Ilyen esetekben a tulajdonos előre meghatároz egy legalacsonyabb, minimális eladási árat.

A szabadpiaci licitálásnak nem az az elsődleges célja, hogy piaci ár alatt találjon lakást a vevő, hanem az, hogy a pörgős lakások minden potenciális keresőhöz eljussanak, és minél többen tudjanak rá ajánlatot tenni. Így lehet elérni az eladó számára a legkedvezőbb árat.

Amit viszont minden árverés esetében fontos tudnunk: ha nyerünk a liciten de elállunk szándékunktól, a kikiáltási ár 1,95 százalékát (+áfa) ránk terheli az aukció szervezője.